Gyuri az én hullámos papagájom. Ő az egyetlen madaram, a nagymamámtól örököltem 4 éves korában. Szeretnék Gyurinak egy hatalmas kinti ketrecet és egy nőstény társat, akivel játszhatna. A szomszédom mesélte, hogy Gyuri teljesen megvadult, amikor kb 2 éves korában, még a nagymamámnál a tv-ben meglátta az éneklő jákó papagájt a tévében, egy nőstény fehér példányt. Gyuri élvezettel csiripelt neki. Szóval remélem, hogy egy nap találok Gyurinak egy barátnőt, még ha nem is pont olyan, mint akit a tv-ben látott, vagy akár hagyom, hogy ő válassza ki a nőstény társát, ha már ilyen romantikus alkat.

Nagyon szeretem Gyurit, meghalnék érte, és azt is utálom, hogy néha el kell válnom tőle. Elég nehéz volt nem látni őt, amikor nyaralni mentem Dél-Afrikába, de nem vihettem magammal. Ez még a járvány előtt történt, a szomszédom vigyázott rá. Amikor meghallotta a hangomat a FaceTime-on, és meg is látott, Gyuri teljesen megvadult, szóval nyilvánvaló volt, hogy hiányzom neki! Biztos ami biztos, minden nap küldtem sms-t, hogy megnézzem, jól van-e Gyuri.

Imádom hallani, ahogy Gyuri papagáj csiripel magában, vagy ahogy gyakran csiripel a rádióra a konyhában. Szereti az actifryer-em zaját is. Sokat jelent számomra, hogy a papagájom boldog, hiszen ő életem szerelme! Ahogy említettem, Gyuri romantikus is, mivel élvezte, hogy csatlakozhatott hozzám és szerelmes dalokat énekelt velem Valentin-napon a rádión keresztül. Aztán egy nap, amikor a fürdőben voltam, a rádió be volt kapcsolva, és Gyuri meghallotta a Bee Gees "How Deep Is Your Love" című dalát a 70-es évek végéről.