Az USA-ban létezik egy olyan rehabilitációs központ veterán katonák számára, ahol a poszttraumás stressz betegséget állatok, nevezetesen papagájok bevonásával kezdtél el gyógyítani, méghozzá eredményesen. Az egyik ilyen intézmény vezetője John Lindner, aki egy mentett kakaduval kezdte meg ezt a fajta rekreációs kezelést, majd hamarosan úgy döntött, hogy bevesz a programba egy másik árva kakadut, Mangót is. Nemsokára mindkét madárral folytatta a programot, és egyre több, megunt vagy kidobott papagáj került hozzájuk, így a helyüket is bővíteni kellett, ehhez egy 4 hektáros telket is sikerült beszerezni, ahol takarmányt is termesztettek Ojai-ban.
John így emlékszik vissza a program indulására: "Egy reggel, 1997 vége körül, azon kaptam magam, hogy egy újabb olyan, veterán csoportterápiás foglalkozást próbálok irányítani, amely sehová sem vezet. A srácok ülnek, sztoikusan, keresztbe tett kézzel, nem mondanak semmit. Hosszú hekekig voltak ilyenek. A változás ígéretéért hirtelen ötlettel felvittem őket Ojai-ba, hogy segítsenek néhány új madárházat építeni ott. Hirtelen ugyanazok a szűkszavú fiúk barátkozni kezdtek a a papagájokkal, és hosszasan elbeszélgettek velük.
Lindner hamarosan megismételte ugyanezt a gyakorlatot más veteránokkal. Az átalakulások, melyeket mindkét fajban látott, annyira hangsúlyosak voltak, hogy azonnal nekilátott meggyőzni az vezetés többi tagját a program kibővítéséről. A program centrumát közelebb költöztették az intézethez, ezért a papagájokat egy régi szabadtéri kosárlabdapálya helyére költöztették közvetlenül a közelbe.
